Kalandozásunk első állomása az V. kerületben található Vén Betyár Vendéglő. Mikor először hallottunk erről az étteremről, kiindulva abból, hogy egy belvárosi étteremről van szó és a Sztár FM-en hallható reklámjából őszintén megvallva arra gondoltunk, hogy ez bizony a vastagabb pénztárcájú réteg számára kínál kikapcsolódást. Hál'Istennek tévedtünk. Ellátogattunk az étterem honlapjára, és meglepve tapasztaltuk, hogy az igencsak megfizethető kategóriába tartozó étteremről van szó. Ezen felbuzdulva telefont ragadtunk, és még aznap estére foglaltunk is egy asztalt. Mire megérkeztünk a Kálmán Imre utcába, kellőképpen átfagyva és elázva titkon egy hamisítatlan magyar fogadóra vágytunk. Amint beléptünk a pincehelyiségbe fantasztikus dolog tárult elénk. A boltíves fehérre meszelt falakat végig paprika- és, fokhagymafüzérek, valamint szárított csöves kukoricák díszítik. Nekem ami személy szerint a legjobban tetszett azok az ízlésesen kialakított boxok, valamint azok a helyenként a mész alól kikandikáló dísztéglák, amik valóban olyan hangulatot kölcsönöznek a helynek, mintha egy Petőfi versből megelevenedő vidéki kis rogyadozó csárdában ücsörögnénk. Ekkor persze még csak a kirakat részénél tartottunk a dolognak. Valljuk be sok olyan helyen jártunk már, ahol a berendezés tetszetős volt, de valami miatt utólag mégis keserű volt a szánk íze. Elfoglalván hát asztalunkat vártuk, hogy majd jön a fekete leves. Lassú kiszolgálás, rossz kaja vagy valami hasonló. De el kell mondanom, hogy semmi ilyen nem történt. A kiszolgálás remek volt, a felszolgáló hölgy végig kedvesen mosolygott, pillanatok alatt megkaptuk az aktuális italokat, merthogy az első három órában inkább az italoké volt a főszerep. A legmegdöbbentőbb dolog az volt, emlékszem mikor ott jártunk egy szomorú évfordulót „ültünk”. Nevezetesen aznap volt 17 éve, hogy egy legendás énekes eltávozott az élők sorából. Akiről szó van az Freddie Mercury. Ekkor úgy gondoltuk, hogy illő lenne most meghallgatni egy Queen számot, és mivel a rádióban hiába vártuk, megkérdeztük az üzletvezetőt (felszolgáló hölgy párja), hogy egészen véletlenül nincs e egy CD amit berakna nekünk. Jött a válasz, hogy megnézi, és mivel ha őszinték akarunk lenni még csak nem is számítottunk az ellenkezőjére azt a választ vártuk, hogy sajnos nincs… Ám pár perccel később felcsendült egy Queen dal, és az úriember örömmel mesélte, hogy bizony talált egy CD-t, amit természetesen végig is hallgathattunk (azt hiszem így kell működtetni egy családi vállalkozást). Mi is próbáltuk a kedvességet viszonozni és a  felszolgáló hölgynek a zsebébe nyomni egy kis előzetes borravalót, amit annyira nem akart elfogadni, hogy a végén már-már mi éreztük magunk kellemetlenül. Ejtsünk néhány szót a konyháról is. Rendeltünk két főételt a csülkös ételek rovatból. Az én választásom csülökpörkölt volt tojásos nokedlivel. A pörkölt kifogástalan volt, az egyetlen apró bajom a körettel volt. Nem azért mert nem volt jó, hanem egyszerűen nem illik hozzá. Ha valaki ilyet enne, javaslom válasszon más köretet. Szerzőtársam az egészben sült csülök bajor káposztával, rösztivel nevű fatál mellett tette le a voksát, bár a röszti helyett steak burgonyát választott. Nem döntött rosszul, hiszen olyan adagot kapott amivel két ember is jól tud lakni. Ahogy az a nevéből is kiderül a fatál közepén egy egész, ropogósra sült csülök díszeleg, ami azért valljuk be nem a kisétkű emberek lakomája. Zárszóként annyit, hogy mindenkinek tudom ajánlani ezt az éttermet, aki jókat és nagy adagokat akar enni megfizethető áron egy hangulatos vidéki csárdát idéző környezetben a belváros szívében!